A 4 napos munkahét a fejlett országok új ideálja. Elsősorban a gazdasági szférában, az irodai munkakörökben tombol a 32 órás munkahét koncepciója. Több nagyobb vállalat tesztelte vagy vezette be az elmúlt években a 4 napos muknahetet, köztük a PG, KPMG, Deloitte és a Ryan is.
Profi önéletrajzot szeretnél? Itt a segítség! Töltsd ki most a Self-branding profilod és nyerj egy karriertanácsadást a Coachong Centrum jóvoltából. Legyél te a 3 szerencsés nyertes egyike!*
Nagy utat tettünk meg azóta, mióta Henry Ford a 20. század elején 40 órára csökkentette a gyárakban a 60 órás munkahetet. 2018 februárjában Új-Zélandon, a Perpetual Guardian (PG) vezetője bejelentte, hogy mind a 240 alkalmazott bevonásával tesztelik a 4 napos munkahetet. A feltételeik szerint minden héten kivehető egy szabadon választott nap, azonban a vállalatnak továbbra is 5 napon keresztül kell mennie. Az eredmények alapján év végén úgy döntöttek, hogy 2019-től bevezetik a 4 napos munkahetet a PG pénzügyi vállalatban, és igen, ugyanazért a fizetésért, amennyit korábban a teljes 40 óráért adtak.
Az ominózus eredmények, amik meggyőzték Andrew Barnest, a PG CEO-ját, a következők:
- 7%-kal csökkent a stressz az alkalmazottak körében,
- a munka és a magánélet közti egyensúly pedig 24 %-kal nőtt a munkatársak beszámolói alapjám,
- továbbá számottevően megemelkedett az emberek produktivitása és ezáltal a profit is.
A PG nem az egyedüli vállalat, ami a 32 órás munkahét mellett tette le a voksát. Az Amerikai Egyesült Államokban korábban már a Deloitte, KPMG és a Ryan is bevezette ezt a működésmódot.
Csábító ugyan, ám mégsem lehet bárhol, bármikor, gond nélkül kivitelezni ezt a munkavégzési formát. A 4 napos munkahétnek ott a legnagyobb a létjogosultsága, ahol a heti 40 óra jelentős része interneten való szörfözéssel, ki-be mászkálásokkal (például dohányzás miatt), kávézgatások melletti csevegésekkel vagy a Toon Blast nyomogatásával telik el. Az egyik legkimerítőbb dolog az ember életében az alibi munkahely. Ha nincs tényleges feladat és nincs valódi felelősség, csak üresjáratok, könnyen feleslegesnek, okavesztettnek érezheti magát valaki, ami hosszú távon nyomot hagyhat a személyiségben. A legrémesebb az, mikor megkérdezi valaki saját magától, hogy mindezt miért csinálja, és az egyetlen válasza az, hogy jó pénzért. Ez egy darabig annak a látszatát kelti, hogy valamit nagyon jó csinál, egy idő után azonban igencsak demotiválóvá válik. Pontosan erre a nem is olyan ritka lézengésre nyújt megoldást a 32 órás munkahét.
Derek Thompson, a The Atlantic Magazin állandó szerzője szerint, ha egy vállalat szeretné 4 napra csökkenteni a munkahetet, akkor érdemes átgondolnia mit jelent az, hogy munka, és legfőképpen azt, hogy számára mit jelent maga a munka. A munka ugyanis 3 dolgot jelent: pénzt, produktumot és értelemteljességet. A nagy könyv szerint, ha ezek közül valamelyik hiányzik, az nem is munka. A döntéskor az a kérdés, hogy mire szeretnénk hatni az elemek közül. Ez a 3 tényező nem egy egyszerű, egyirányú kapcsolatokból álló hálózatot jelent a cég működésében. Sok esetben indirekt hatás érhető el a csökkentett munkaidővel, ezért nem is olyan egyértelmű annak pozitív hozadéka a vállalaton belül.
Sokan - talán épp a nehezen felismerhető pozitív hatás miatt - kritikusan állnak a kérdéskörhöz. Nehezen érthető számukra, hogy ha elérhető 4 nap alatt ez az állítólagos produktivitás, miért nem toldjuk meg még egy nappal, hogy még nagyobb legyen a profit. A válasz az emberi természetben rejlik: az ember nem tud napi 8 órában ugyanazon magas színvonalon teljesíteni, mert egészen egyszerűen nincs rá kapacitása. Az átlag napi produktivitásunk 5, maximum 6 óra. Így érthető, hogy sokszor a fennmaradó 2-3 órában nem tudunk mást tenni, csak tengetni az időt. Ezek a kondíciók főként a szellemi munkára értendők.
Andrew Barnes-től többen is kérdezték már egy-egy interjú alkalmával, hogy miért csinálja mindezt. A válasza annyi csupán – „Mert ez a helyes. Az a plusz egy szabadnap komolyan meg tudja változtatni az emberek életét". Lehetőséget ad a felfrissülésre, a regenerálódásra. Többé nem kell két napba sűríteni a házimunkát, a bevásárlást, a szociális programokat és a pihenést. Plusz egy nap áll rendelkezésre, elintézni a hivatalos ügyeket, meglátogatni a nagyszülőket, vagy akár arra, hogy egy szülő végre csak szülő lehessen a gyermeke mellett.
Ez lenne az ideális eset. Jogosan lehet kételkedni abban, hogy ez mindenkinek egyenlő felszabadulást jelent. Felmerül a kérdés, mi lesz akkor, ha valaki mégsem ezekre a tevékenységekre használja fel ezt az extra napot? Mi van, ha valaki plusz munkát vállal vagy akár egész nap a TV előtt tesped? Egyik sem vezet hozzá ahhoz, hogy produktívabb lehessen majd a 4 munkanap folyamán. Bizonyos esetekben akár a visszájára is fordulhat ez a jószándékú kezdeményezés, péládul a munkamániásoknál, akiknek a munka egy mentsvárat jelent, vagy akiknél az életkörülményeik a munkán kívül sokkal rosszabbak, mint a munkahelyükön.
Általában az idősebb korosztály zengi a jelenség hallattán azt, hogy ez is biztos csak a napjainkban a munkáltatók tenyerén hordozott Y és Z generációt csalogató HR fogás. A helyzet az, hogy ez az igény nem újdonság és nem egy specifikus célcsoportnak szól. Ez az elgondolás a munka világában már régebben felismert szükséglet, ami kielégítése mostanra látszik megvalósíthatóvá. Sőt, a munka témájánal tágabb értelmezési körben is megfontolandó lépés: a jóléti társadalmak őrületes fogyasztásának visszaszorítására is jelenthet akár egy megoldást. A rohanó életstílus serkenti leginkább a fogyasztásunkat, viszont ha több időnk lenne magára az életre, kisebb lehetne például a gyorséttermek látogatottsága, vagy akár a belső űrt megtölteni ígérő szolgáltatások tömkelege is normalizálódhatna, ha az ember újra a természetes ritmusában létezhetne.
Egy azonban biztos: kölcsön bizalom visszajár! Ha a munkáltató egy ilyen, jelenleg még nagylelkűnek számító gesztust kínál, az a munkavállalóban egy bizonyítási vágyat indít be, aki azt érzi majd, hogy szeretne teljesíteni ezen feltételek mellett. Ez a mechanizmus is a produktivitás növekedését támogatja.
*: a nyereményjáték szabályzatról bővebben itt olvashattok.
