A 3 napos hétvége, azaz a 4 napos munkahét felszabadító ereje

A 3 napos hétvége, azaz a 4 napos munkahét felszabadító ereje
Dorina Pivarcsi
2019.03.06

A 4 napos munkahét a fejlett országok egyik központi témája. Azok közül, amit a korábbi munkásmozgalmak kiharcoltak, ma már több minden nem állja meg a helyét. Nagy úttörőnek számított Henry Ford a 20. század elején, aki eltörölte a 60 órás munkahetet és 40 órásra optimalizálta azt a gyárakban. Manapság azonban, főleg a gazdasági szférából, az irodai munkákból kiindulva az ideál 32 órára csökkent.

2018 februárjában Új-Zélandon, a Perpetual Guardian (PG) vezetője bejelentte, hogy tesztelni fogják a 4 napos munkahetet, mind a 240 alkalmazott bevonásával. A feltételek szerint minden héten kivehető egy szabadon választott nap, azonban a vállalatnak továbbra is 5 napon keresztül kell mennie. Az eredmények alapján év végén úgy döntöttek, 2019-től bevezetik a 4 napos munkahetet a PG pénzügyi vállalatban, ja és igen, ugyanazért a fizetésért, amennyit korábban a teljes 40 óráért adtak.

Az ominózus eredmények, melyek meggyőzték Andrew Barnest, a PG CEO-ját, a következők: 7%-kal csökkent a stressz az alkalmazottak körében, a munka és a magánélet közti egyensúly pedig 24 %-kal nőtt. Számottevően megemelkedett az emberek produktivitása és ezáltal a profit is.

A PG nem az egyedüli vállalat, aki a 32 órás munkahét mellett tette le a voksát. Az Amerikai Egyesült Államokban korábban már a Deloitte, KPMG és a Ryan is bevezette ezt a működésmódot.

Csábító ugyan, ám mégsem lehet bárhol, bármikor, gond nélkül kivitelezni ezt a munkavégzési formát. A 4 napos munkahétnek ott a legnagyobb a létjogosultsága, ahol a heti 40 óra jelentős része interneten való szörfözéssel, ki-be mászkálásokkal (például dohányzás miatt), kávézgatások melletti csevegésekkel vagy a Toon Blast nyomogatásával telik el. Az egyik legkimerítőbb dolog az ember életében az alibi munkahely. Ha nincs tényleges feladat és nincs valódi felelősség, csak üresjáratok, könnyen feleslegesnek, okavesztettnek érezheti magát valaki, ami hosszú távon nyomot hagyhat a személyiségben. A legrémesebb az, mikor megkérdezi valaki saját magától, hogy mindezt miért csinálja, és az egyetlen válasza az, hogy jó pénzért. Ez egy darabig annak a látszatát kelti, hogy valamit nagyon jó csinál, egy idő után azonban igencsak demotiválóvá válik. Pontosan erre a nem is olyan ritka lézengésre nyújt megoldást a 32 órás munkahét.

Derek Thompson, a The Atlantic Magazin állandó szerzője szerint, ha egy vállalat szeretné 4 napra csökkenteni a munkahetet, akkor érdemes átgondolnia mit jelent az, hogy munka, és legfőképpen azt, hogy számára mit jelent maga a munka. A munka ugyanis 3 dolgot jelent: pénzt, produktumot és értelemteljességet. A nagy könyv szerint, ha ezek közül valamelyik hiányzik, az nem is munka. A döntéskor az a kérdés, hogy mire szeretnénk hatni az elemek közül. Ez a 3 tényező nem egy egyszerű, egyirányú kapcsolatokból álló hálózatot jelent a cég működésében. Sok esetben indirekt hatás érhető el a csökkentett munkaidővel, ezért nem is olyan egyértelmű annak pozitív hozadéka a vállalaton belül.

Sokan - talán épp a nehezen felismerhető pozitív hatás miatt - kritikusan állnak a kérdéskörhöz. Nehezen érthető számukra, hogy ha elérhető 4 nap alatt ez az állítólagos produktivitás, miért nem toldjuk meg még egy nappal, hogy még nagyobb legyen a profit. A válasz az emberi természetben, a biológiában, a neurológiában, a pszichológiában rejlik. Az ember nem tud napi 8 órában ugyanazon magas színvonalon teljesíteni, mert egészen egyszerűen nincs rá kapacitása. Az átlag napi produktivitásunk 5, maximum 6 óra. Így érthető, hogy sokszor a fennmaradó 2-3 órában nem tudunk mást tenni, csak tengetni az időt. Ezek a kondíciók főként a szellemi munkára értendők.

Andrew Barnes-től többen is kérdezték már egy-egy interjú alkalmával, hogy miért csinálja mindezt. A válasza annyi csupán – „Mert ez a helyes. Az a plusz egy szabadnap komolyan meg tudja változtatni az emberek életét".

Lehetőséget ad a felfrissülésre, a regenerálódásra. Többé nem kell két napba sűríteni a házimunkát, a bevásárlást, a szociális programokat és a pihenést. Plusz egy nap áll rendelkezésre, elintézni a hivatalos ügyeket, meglátogatni a nagyszülőket, vagy akár arra, hogy egy szülő végre csak szülő lehessen a gyermeke mellett.

Ez lenne az ideális eset. Jogosan lehet kételkedni abban, hogy ez mindenkinek egyenlő felszabadulást jelent. Felmerül a kérdés, mi lesz akkor, ha valaki mégsem ezekre a tevékenységekre használja fel ezt az extra napot? Mi van, ha valaki plusz munkát vállal vagy akár egész nap a TV előtt tesped? Egyik sem vezet hozzá ahhoz, hogy produktívabb lehessen majd a 4 munkanap folyamán. Bizonyos esetekben akár a visszájára is fordulhat ez a jószándékú kezdeményezés, péládul a munkamániásoknál, akiknek a munka egy mentsvárat jelent, vagy akiknél az életkörülményeik a munkán kívül sokkal rosszabbak, mint a munkahelyükön.

Általában az idősebb korosztály zengi a jelenség hallattán azt, hogy ez is biztos csak a napjainkban a munkáltatók tenyerén hordozott Y és Z generációt csalogató HR fogás. A helyzet az, hogy ez az igény nem újdonság és tényleg nem egy specifikus célcsoportnak szól. Ez az elgondolás a munka világában már régebben felismert szükséglet, melynek kielégítése mostanra látszik megvalósíthatóvá. Sőt, a munka témájánal tágabb értelmezési körben is megfontolandó lépés.

Szociológiai szempontból is adaptív lenne a 4 napos munkahét. A jóléti társadalmak őrületes fogyasztásának visszaszorítására jelenthet ugyanis egy megoldást. A rohanó életstílus serkenti leginkább a fogyasztásunkat, viszont ha több időnk lenne magára az életre, kisebb lehetne például a gyorséttermek látogatottsága, vagy akár a belső űrt megtölteni ígérő szolgáltatások tömkelege is normalizálódhatna, ha az ember újra a természetes ritmusában létezhetne. Számos filozofikus elképzelés szól arról, milyen lenne az élet kevesebb munkával, vagy akár munka nélkül, de egyelőre még nem látni pontosan a valós következményeket.

Egy azonban biztos: kölcsön bizalom visszajár! Ha a munkáltató egy ilyen – a jelen helyzetünkhez mérve – nagylelkű gesztust kínál, az a munkavállalóban egy bizonyítási vágyat indít be és azt érzi majd, hogy szeretne ténylegesen teljesíteni ezen feltételek mellett. Ez a mechanizmus is a produktivitás növekedését támogatja.

Állást hirdetnél?

Szeretnétek Ti is ilyen menő cégprofilokkal és álláshirdetésekkel megjelenni a DreamJo.bs oldalán?

Mutasd meg miért jó Nálatok dolgozni, majd találd meg velünk könnyen és gyorsan a hozzád legjobban illő kollégákat!

Állást keresel?

A DreamJo.bs más, mint a többi állásportál. Mi segítünk, hogy valóban olyan helyen találj munkát, amit bírni fogsz!

Még keresed az álomállásod? Segítünk megtalálni!