A Cafe Frei kávézólánc 2007-es magyarországi indulása óta öt másik országban is megvetette lábát, a dinamikus növekedés mellett máig folyamatosan tanulnak. A kezdetektől szerethető etikus munka- és vendéglátóhelyként működnek, mert hisznek benne, hogy egy elkötelezett csapattal messzebb lehet jutni. Fejlődésről, employer brandingről, és Cafe Frei-ességről beszélgettünk Frei Tamás alapítótársával, Langár Tamással.
Hány kávézója van világszerte a Cafe Frei-nek, és hány baristával dolgoztok?
Magyarországon közel 50 kávézónk van, és elég komoly expanzióban van a Cafe Frei: öt országban mennek pilot projektjeink. Érdekes kérdés a külföldi terjeszkedés, mert a vendéglátásban nagyon kell érteni az adott ország szociológiáját, pszichológiáját, vásárlói szokásait.
Klassz eredményeink vannak Franciaországban, jól teljesít, és hamarosan el fog indulni a hálózatépítés. Jól működik a koncepció az arab országokban is: Dubaiban és Szaúd-Arábiában van pilot kávézónk. Intenzíven nézzük ezt a térséget, a fogyasztói szokásait, de borzasztóan nagy különbségek vannak. Nemcsak abban, hogy milyen hangulatban, milyen enteriőrrel készüljenek, vagy milyen termékpaletta legyen, hanem míg például Angliában mindenki egy pillanat alatt szeretné megkapni a kávét papírpohárban és szaladni tovább, addig Szaúd-Arábiában olyan enteriőr kell, ami 300 négyzetméter, és kényelmesek a fotelek. Ebben az országban az ember akármerre néz, körülötte 500 kilométeres körzetben sivatag van, s ha már elmegy a kávézóba, nem siet, szívesen üldögél a kávéja mellett, jól akarja érezni magát. Ezeket tanulni kell, de azt gondolom, hogy jó úton vagyunk.
Miért megy el egy barista inkább hozzátok dolgozni, és miért nem bármelyik másik speciality kávézóhoz? Mitől más, mitől szerethetőbb a Cafe Frei?
Ezen sokat gondolkodunk. Majdnem annyit foglalkozunk a munkatársainkkal, mint a vásárlóinkkal. Ahhoz, hogy szerethető legyen egy munkahely, szerethetőnek kell lennie a munkavégzésnek és a munkakörülményeknek, és szerethetőnek kell lennie annak a csapatnak, amiben dolgozik az ember. Mi mindhárom szegmensre nagy hangsúlyt fektetünk, próbálunk olyan munkakörülményeket biztosítani a kollégáinknak, hogy jól érezzék magukat, hogy az alkotó közeg legyen.
A Cafe Frei rendkívül innovatív cég, és a csapatot is egyre professzionálisabban választjuk ki. Keressük a kvalifikáltabb kollégákat. Nem feltétlenül azt nézzük, hogy kinek milyen a kézügyessége, hogy mennyire gyorsan tud egy-egy folyamatot, az majd rutinná válik a későbbiek folyamán. Az a fontos, hogy megtalálja a hangot a vásárlóinkkal.
Akkor mondhatjuk, hogy egy igazi Cafe Frei barista legfontosabb skillje első körben a kisugárzása, és minden mást lényegében megtanítotok?
Hiszek abban, hogy a minőségi munka ott kezdődik, hogy az ember örömét leli a munkában. A barista akkor sikeres, ha szereti azt, amit csinál, ha látja a fejlődés lehetőségét. A Cafe Frei egész filozófiája a minőség, kultúra és a vendéglátás hármas pillérére épül, baristáinknak ezt tanítjuk meg.
Milyen egyéb tulajdonságok dönthetnek még? Egy Cafe Frei baristának jó kisugárzása van, újhullámos, és ...?
És legyen nyitott. Mi 10-11 évvel ezelőtt kezdtük, amikor még másról szólt a magyar vendéglátás. Akkor leegyszerűsítve úgy fogalmaztuk meg, hogy mi nem olyan embereket keresünk, akik számolni tudnak. Ne matematikából legyen jó például a középiskolában, hanem a humán tantárgyakból: történelemből, magyarból. Olyanokat keresünk, akik tudnak mesélni. Nagyon sok termékünk és alapanyagunk van, és a termékekről tudni kell mesélni, ami nem csak arról szól, hogy mi található a jemeni fűszeres mokkában, hanem el kell tudni mondani, hogy honnan származnak az egyes alapanyagok, miért ezekkel dolgozunk, amivel egy kicsit kulturális kérdésekbe is belemennek. Van ebben egyfajta edukáció, és egy picit misszióvá is vált nálunk, hogy tanítsuk az embereket.
Minden két hónapban kiadunk egy új kávélapot, most már tizenegyedik éve. Ezekben a kávélapokban nagyon sok információ van a kávézásról, a kávézás kultúrájáról, a trendekről, és természetesen tartalmazzák a menünket is. Ezzel kapcsolatosan rettenetesen sok kérdés merül fel. Minden második hónapban új kávénk van, a vásárlóink pedig várják őket. Szeretnénk egy kicsit mindig izgalomban tartani a közönséget, hogy várják azokat az innovációkat, amiket sok kollégámmal közösen készítünk.
Olvastam arról, hogy több olyan kezdeményezésetek is van, vagy már működik is, aminek keretében az idősebb korosztályból is alkalmaztok embereket. Milyen elgondolás volt e mögött? Bevált?
Volt egy racionális, és volt egy érzelmi elgondolás. A racionális egész egyszerűen a munkaerőpiaci helyzetből adódott, míg az érzelmi egy kicsit Tamással mindkettőnk korából - szerettük volna hinni, hogy ötvenen felül is van élet, aktívak vagyunk, és szerintünk ez a generáció is elég aktív.
Őszintén el kell, hogy mondjam, nem voltak ebben a tekintetben nagy sikereink. Azt látni kell, hogy a Cafe Frei-en belül minden egyes kávézó, függetlenül attól, hogy Szolnokon, Szombathelyen vagy Budán van, nagyon komoly leterheltséggel működik. A vendéglátáson belül, mi azt gondoljuk, hogyha már szerethető munkahelyekről beszélünk, hogy ez egy szerethető és élvezhető munka, de nagyon bonyolult tevékenység. A miénknél a konkurenseink sokkal egyszerűbb gyártási folyamatokat végeznek. Nem könnyű 80 receptúrát megtanulni, és nem könnyű abban egy pillanat alatt dönteni, hogy milyen sorrendben gyártsa az ember az egyes termékeket. Ez egy meglehetősen leterhelő munka. Azt látom, hogy ezt a fajta leterheltséget ez a generáció már nem szeretné vállalni.
Függetlenül attól, hogy kiről van szó, nehéz igazodni ahhoz, hogy kinek milyen napja volt, milyen hatások érték. Alapvetően azt szokták mondani a vendéglátásban, hogy a vendégnek mindig igaza van. Bár mi titkon tudjuk, hogy közel sem így van, de azt kell mutatnunk, és így kell viselkednünk.
Hogy érint titeket ma, hogy nem csak a kiválasztás nehéz, hanem megtartani is? Vannak-e terveitek erre nézve, bármilyen innováció, ami megkönnyíti mind a kiválasztást, mind a megtartást?
Nekünk a megtartás különösen fontos, hiszen bonyolult a gyártástechnológiánk. Ahhoz, hogy egy kollégát jó szívvel egyedül tudjunk hagyni a pult másik oldalán, másfél-két hónap, adott esetben három hónap tanulás szükséges. Három hónapig tanítunk valakit, akinek szeretnénk elnyerni a bizalmát, és szeretnénk, ha lojális lenne a cégünkhöz, és nem az történne, hogy néhány héttel később elmegy egy másik munkahelyre. Ahhoz, hogy ilyen kollégákat találjunk, a kiválasztás borzasztóan fontos. Nagyon másként rezonálnak a kvalifikáltabb munkavállalók, mint a kevésbé képzettek. Egészen más preferenciáik vannak, másként tudjuk őket motiválni. Nehéz ügy, hogy az ember hogy fogalmazza meg, de a kicsit képzetlenebb munkaerő esetén sokkal lényegesebb az, hogy adott pillanatban például mennyi a jövedelem, míg sokkal perspektivikusabban tudnak gondolkodni azok, akik már kvalifikáltabb élethelyzetből kerülnek velünk kapcsolatba. Erre nagyon oda kell figyelnünk. Ezek apró, nüansznyi kérdések, de számunkra borzasztóan fontosak. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy ha mi korrekt módon viszonyulunk és gondolkozunk a kollégáinkban, ugyanazt várhatjuk el a részükről is.
Van-e beleszólásuk a kollégáknak a cég életébe? Milyen visszajelzéseket, visszacsatolásokat tudtok meghallgatni, illetve hogyan jutnak el hozzátok ezek?
Nagyon sok visszajelzés van. Saját barista iskolát működtetünk, megtanítjuk a kollégákat a termékek elkészítésére, de aztán ezt a tudást a gyakorlatban kell alkalmazni. A gyakorlatban, amikor a munkatársaink már teljesen valós élethelyzetben végzik a mindennapi munkájukat, sok olyan részlet, amit mi megtanítottunk és akár a receptkönyvünkbe szigorúan felvezettünk, átalakul. A rutin és a kényszer egy picit módosít rajta. Fontos, hogy utána ezek a visszajelzések eljussanak hozzánk, és módosítsuk az oktatási anyagainkat annak érdekében, hogy a lehető legjobban igazodjanak ezekhez. Több termékünk van, amelyek fejlesztésében a saját kollégáink részt vesznek, tőlük is olyan a Cafe Frei, amilyennek a vendégeink szeretik.
Neked vezetőként, milyen a Cafe Freiben dolgozni?
Szeretném azt hinni, hogy szeretnek nálunk dolgozni. A Cafe Frei bármely szintjén van az ember, megtalálja a kihívást és a szépséget, és mi szeretnénk ezt hosszú időn keresztül fenntartani. A magam részéről azt tudom mondani, hogy a nulláról, az alapokról felépíteni egy brandet, az egy borzasztóan nagy munka. De nem hiszem, hogy lenne tíz perc az elmúlt tizenegy évemben, - és szerintem Tamás oldaláról ugyanúgy elmondhatom - amit ne élveztünk volna. Klassz dolog alkotni. Néha beülök valamelyik a kávézóinkba, mint egy átlagfogyasztó. Frei Tamás ebből a szempontból nehezebb helyzetben van, mert őt kiszúrják, de én tudom nézni a vásárlók arcát, a reakcióit. Látom, ahogy belekóstolnak a kávéba, ízlelgetik, és csak annyit mondanak, hogy ez finom, hogy különleges, hogy pont erre vágytak. Fantasztikus érzés, fel lehet töltődni, építkezni lehet, mi lehet ennél jobb?
Sokszor az a probléma, hogy nem látják magukat a munkavállalók 5-10 év után az adott cégnél, illetve nem is értik sokszor a cég vízióját, a stratégiai céljait. Ti milyen jövőképet tudtok felvázolni?
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kollégáink ismerjék a terveinket a legapróbb részletekig. 2023-ig rendelkezünk nagyon részletes tervekkel arra vonatkozóan, hogy milyen expanziót folytatunk, melyik országba, milyen jelenléttel, és a kollégáink, akik már ebből a közegből érkeznek, értik ezt. Tudják, hogy abban a pillanatban, ahogy a Cafe Frei ugyanilyen dinamikával tud fejlődni, ugyanilyen dinamikával létesülnek új munkahelyek, új pozíciók, új kihívások, új feladatok, és ha valaki érti a Cafe Frei belső viszonyait, értékeit, filozófiáját, munkakultúráját, akkor tudja, hogy belülről előre tud lépni. Kevés embert hívunk kívülről, annak vagyunk a hívei, hogy belülről építkezzünk. Hogyha kell, különféle iskolákba, egyetemekre, képzésekre küldjük őket annak érdekében, hogy az a felhalmozódott tudás, amit az itt töltött éveik alatt megszereztek, ne vesszen kárba.
Látsz olyan pozíciót az iparágon vagy akár a ti cégeteken belül, ami esetleg a következő 5 évben meg fog nyílni, vagy meg kell nyitni? Sok helyen téma, hogy a Z generációsok 80%-a olyan területen fog dolgozni, amit még ki sem találtak. Látsz ilyet a saját szakágotokon belül?
Igen, látunk, és azt kell hogy mondjam, sok szempontból hasznos, hogy sok országban, sok kultúrában mennek pilot kávézóink. Többféle benyomás ér bennünket. Egészen más foglalkoztatja a GCC országban lévő franchise partnerünket a kávézás és a kávézás jövőjével kapcsolatosan, mint a franciaországit, vagy bennünket.
Nagyon nehéz kérdés lesz, hogy akarunk-e globálisan gondolkodni, vagy szeretnénk a Cafe Frei-t minden esetben lokális céggé tenni egy adott országban. Én azt gondolom, hogy talán mi az utóbbi irányába mennénk. Azt látjuk, hogy most inkább az utóbbinak van értelme, az lesz a legnagyobb kihívás, hogy lokálisan tudjuk felépíteni a Cafe Freit az egyes országokban.
Nehéz dolog ebben a felgyorsult világban általános értékrendekről beszélni ennek a generációnak. De mégis szeretnénk megértetni velük, hogy mi alapvetően a munkában hiszünk.
