Úgy tartják, Magyarország a vállalkozók országa. Ez az életstílus azonban számos kihívást hoz magával, melyekről érdemes nyíltan beszélni. Kedvelt téma az alkalmazottakból vállalkozóvá válók története, de a másik irányú váltás is érdekes kérdéseket vet fel. Mi történik akkor, amikor vállalkozók alkalmazottként kezdik újra?
Bár adott esetben eltérő személyiségjegyekkel bír a vállalkozó és az alkalmazott, nem törvényszerű, hogy nincs átjárás a két létforma között. Sőt, teljesen természetes, ha váltani szeretnénk vagy valamiért úgy hozzák a körülmények, hogy váltanunk kell.
Első ránézésre azt gondolhatjuk, hogy alkalmazottból vállalkozóvá válni dicséretes, míg fordítva viszont kevésbé. Ez a nézőpont valójában egy felületes megközelítés, mindkét folyamatnak megvan a maga háttere, és mindenki más-más motivációval lép rá egy új útra. Nehézségek pedig mindkét esetben jó eséllyel akadnak.
Mi pedig különböző érzékenységgel reagálhatunk az új élethelyzetre. Ha alkalmazottként folytatjuk tovább, nagyon sokat számít, hogy korábban voltunk-e már beosztottak vagy mindvégig a saját utunkat jártuk. Számottevőek az aktuális munkaerőpiaci trendek, mint például a karrierváltók iránti nyitottság, a munkáltatók befogadóképessége és a környezetünk visszajelzése is. Vannak azonban olyan közös elemek, melyek a külső tényezőktől függetlenül megmutatkoznak.
Volt vállalkozóként integrálódni az alkalmazottak sorába egy igen komplex folyamat. Az egyik legnagyobb hátráltató tényező a procedúrában az a belső, negatív mantra, ami ilyenkor a munkavállaló fejében megállás nélkül megy: „kudarcot vallottam”, „nem vagyok elég jó”, „szégyen, hogy ide jutottam”. A zökkenőmentes váltás érdekében elsősorban ezen a csalódás érzeten kell túljutni. Szó sincs „bukásról”, egyszerűen csak a végéhez ért egy korszak, ami különböző okokból nem volt tovább fenntartható. Érdemes egy tapasztalatként, lehetőségként, tanulságként visszatekinteni ilyen esetben a vállalkozással telt évekre.
Ha sikerült önmagunkkal békét kötnünk, a következőkben a potenciális munkáltatókkal kell farkasszemet néznünk. Valószínű hosszú évek teltek el az utolsó állásinterjú óta, így az ártatlan „meséljen a korábbi tapasztalatairól” felszólítás könnyen kelthet pánikot. Nehéz ugyanis ilyenkor átlátni, mit érdemes kiemelni a tapasztalatainkból, vagy hogy melyek az igazán releváns képességeink az adott pozícióhoz.
Vállalkozóként kétségtelenül fejlődnek bizonyos készségeink, szinte lehetetlen, hogy ne tudnánk azok közül egyet-kettőt hasznosítani. Az egyik legnagyobb erély lehet például az önállóság. Manapság a legtöbb pozíció leírásában megtalálható az önálló munkavégzés, mint elvárás. Ki lehetne ebben jobb, mint egy vállalkozó? Nem mellesleg a szabadúszó évek alatt a felelősségtudat is fejlődik, így akár a megbízhatóság is borítékolható. Fontos, hogy higgyünk magunkban, ha mi nem tesszük meg, kevés az esélye annak, hogy a munkáltató megteszi majd helyettünk.
Miután sikerült prezentálni erősségeinket, a motivációnk átadása jelentkezhet még nehézségként. Ha nagyon nem tudunk megfogalmazni egy okot arra, miért szeretnénk újra egy vállalatnál dolgozni, akkor gondoljunk a következőre: az alkalmazotti lét legnagyobb előnye a stabilitás, ami minden ember alapvető igénye. Semmi szégyellni való nincs abban, ha belátjuk, hogy szükségünk van egy biztos pontra, és nem szeretnénk már annyit kockáztatni, mint korábban.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan tálalhatjuk a jövőbeli munkáltatónknak azt, hogy befuccsolt a vállalkozásunk. A legegyszerűbb, ha őszintén közöljük a történteket. Természetesen közrejátszanak egyéb tényezők, mint a piac változásai, beszélhetünk ezekről is, de a legjobb elébe menni a dolgoknak és belátni, hol hibáztunk. Persze egy interjúhelyzetben (vagy akár bárhol máshol) nem a hibákat kell sorolni, hanem a levont tanulságokat. Mondjuk el bátran, hogyan lehetett volna másképp csinálni, adjunk meg akár több opciót is.
Önmagunk kiértékelése nem egy sétagalopp. Időt és elfogadást igényel. A siker kulcsa pedig az alapos felkészülés és a mondandónk gyakorlása. Elmesélhetjük történetünket akár közeli barátoknak, hogy visszajelzésükkel hozzásegítsenek minket a hitelességhez.
Előfordul azonban, hogy a sikeres felvétel után, nem találjuk a helyünket alkalmazottként. Olyan félelmeink lehetnek, mint „hogyan fogok újra meghatározott időkeretek szerint dolgozni”, „vajon tudok-e még csapattagként működni”. Még ha elsőre lehetetlennek is tűnik, az esetek többségében gördülékenyen hozzá lehet szokni az új feltételekhez. A törzsidő és a bejárás lehetővé teszi, hogy kialakuljon egy rendszer az életünkben, ami anélkül, hogy különösebben erőlködnénk, fenntartja önmagát. A csapatban való működésben pedig újra megtapasztalhatjuk milyen az, amikor nem egyedül cipeljük a terheket a vállunkon.
Nehéz szembesülni azzal is, hogy sok esetben nem kapunk rögtön vezetői pozíciót, hanem beosztottként kell működnünk egy cég életében. Ez nem egy lenullázást jelent, sokkal inkább egy a munkáltató által nyújtott bizalmat felénk, hogy megmutathassuk mire vagyunk képesek az adott körülmények között és mekkora fejlődést tudunk bejárni. A vezetői pozíció lehetősége pedig továbbra is fennmarad.
