Köztudott, hogy a digitális világban a komplex rendszerek átlátása és megtervezése nem könnyű, sőt, komoly szakértelmet igénylő feladat. Arra viszont már kevesebben gondolnak, hogy a tesztelési feladatok koordinálása, tesztelések előkészítése (így hibajavítások, új fejlesztések ütemezése, tesztadatok stb.) legalább olyan fontos és bonyolult része egy fejlesztési feladatnak, mint az előbbi. Sebők Balázs, a BCA Hungary tesztmenedzsere mégis olyan lelkesedéssel írja le nekünk az élményt, amit ebben az álomszakmában tapasztal nap mint nap, hogy magunk is könnyen kedvet kaphatunk a tanuláshoz.
Milyen feladaton dolgozol jelenleg?
Egy architektúra-váltáson áteső webshop tesztelésével és a tesztelés menedzsmentjével foglalkozom.
Kicsit más szemmel: az a dolgom, hogy a legújabb drónokból, telefonokból és egyéb okoskütyükből vásároljak egy kifogyhatatlan bankkártyáról, online. Ez azért nem hangzik rosszul. Sajnos ezeket a rendelések nem hozza ki a futár – legalábbis, ha minden jól megy.
Hogyan dolgozol (módszer, technika)?
Az agilis módszertan egyre nagyobb teret nyer – nem véletlenül. Bár én afféle hibrid üzemmódban hiszek: a klasszikus vízeséses modell és az agilis módszertan jól működő elemeinek fúziójában, és így is dolgozunk.
Mit csinálsz egy munkanapod során?
A reggel egy rövid szinkronnal kezdődik a szűk csapattal. Itt megbeszéljük, hogy kinek mivel sikerült haladnia, milyen tervek vannak az adott napra, illetve hogy van-e valamilyen elakadás, szívfájdalom, ami nehezítené a munkavégzést.
Rávetjük magunkat az új funkciók és hibajavítások tesztelésére. Új hibákat találva felvesszük a nyomozói sapkát, és a különböző rendszerek logjait túrva utánamegyünk, hogy mi okozza a nem kívánt jelenséget. A széleskörű nyomozás azt is biztosítja, hogy utána ahhoz a személyhez kerüljön a hibajegy, aki meg is tudja oldani azt.
A nap jelentős része azzal telik, hogy fejlesztőkkel, üzemeltetőkkel veszem fel a kapcsolatot egy-egy hiba kapcsán, igyekszem támogatni a munkájukat.
Ha épp a BCA irodában vagyok, akkor mindeközben rendszeres időnként megdögönyözök egy négylábú munkatársat. Ebéd után egy levezető darts is belefér.
A tesztelés során előfordul, hogy olyan üzleti folyamati esetre bukkanunk, amire korábban a tervezésnél nem gondoltak, vagy nem kapott kellő figyelmet, és ezért nem működik jól. Ilyenkor saját ötletekkel, megoldási javaslatokkal előállva egyeztetünk a megrendelővel.
Hogyan kerültél a jelenlegi pozíciódba?
Kis túlzással: én kértem. 😊 Mivel a BCA-nál kiemelt figyelemnek örvendenek az egyéni célok és bőven van lehetőség a különböző pozíciók közötti átjárásra, így minden biztosított arra, hogy változatos szerepkörökben próbálhassuk ki magunkat. Mindenki megtalálhatja a számára legideálisabb munkakört, senki nincs belekényszerítve abba a pozícióba, amiben kezdett.
Milyen volt beilleszkedni a csapatba?
Barátságos, segítőkész, tenni akaró, proaktív, intelligens és vidám a társaság, így ez igazán nem okozott gondot! A számtalan csapatépítő is nagy szerepet játszott a zökkenőmentes integrációban. Ezenfelül az első napon megkaptam minden szükséges útbaigazítást és az ezeket az információkat tartalmazó paksamétát, illetve egy dedikált mentor is segítségemre volt, akihez bizalommal fordulhattam kérdéseimmel.
Mennyire látsz bele a cég működésébe (transzparencia)?
Tökéletesen transzparens, hogy milyen célkitűzései vannak a cégnek rövid és hosszú távon, és milyen tervezett lépések mentén szeretnénk haladni. Kéthetente közös reggelin beszéljük át az aktuálisan futó projekteket, ezenfelül rendszeres hírlevélben értesülünk nemcsak az elért mérföldkövekről, hanem a foci- és futócsapat eredményeiről, a charity programunkról, na meg a gólyahírekről!
A menedzsment tagjaira is jellemző a nyitottság, így amellett, hogy van egy fix elképzelésük a jövővel kapcsolatban, hajlandóak változtatni, amikor szükséges, alkalmazkodni a mozgó körülményekre reagálva.
Honnan érkeznek az ötletek a teszteléshez?
Elképzelem, hogy mit tenne egy épeszű felhasználó. Aztán annak pont azt ellenkezőjét csinálom. A szoftvertesztelő valójában egy hivatásos troll, kell némi aljasság. 😊
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Tesztelőként mi látjuk először azt, ahogy kezdenek összeállni a Rubik kocka oldalain a színek. A feladatunk nem áll meg ott, hogy egy kapott dokumentum alapján kidolgozzuk, milyen scenáriókon szeretnénk végig haladni, majd amikor odaért a fejlesztés, akkor azt ellenőrizni. Már a tervezés fázisában van lehetőségünk megosztani ötleteinket, hogy hogyan is működjön egy adott funkcionalitás, van beleszólásunk termék alakulásába.
Kifejezetten fontos, hogy látom azt, hogy valódi értéket teremtek. Képzeld el, hogy hónapokig dolgozol egy új mobil applikáción. Rengeteg egyeztetés és annak mini csatái mögötted vannak, a tervezett release dátumhoz közeledve egyre feszítettebb a tempó, iszonyat mennyiségű energiát beleteszel, a kávékapszula gyártók álma lettél. Aztán sikeres az élesítés. Utazol a BKV-n, körbe nézel és elmosolyodsz. Több utasnál is látod a te appodat megnyitva!
Hogyan követed/ vezeted a feladataidat?
Megvan a hangulata annak, amikor a projekttagok által is elérhető ticketing rendszerben rákattintok a Lezárás gombra, de össze sem hasonlítható azzal, amikor a jegyzetfüzetbe felírt feladatlistából fizikailag húzom át azt a tételt, amivel elkészültem. Endorfin mennyiségben teljesen más.
Mi volt a leghasznosabb szakmádba vágó könyv, és mit olvasol most?
Anno talán Pásztor Dávid – UX design c. könyve, ami sokat segített abban, hogy különböző technikai tapasztalatú és érdekeltségű felhasználó személyébe képzeljem bele magam, és az ő szemüvegükön át nézve gondoljak bele abba, hogyan is fogják használni az adott felületet a userek, milyen esetek fordulhatnak elő, mit érdemes tesztelni.
Amit most olvasok: Jord Althuizen – Grill, Burger, Barbecue. Igen, ez egy szakácskönyv. A BBQ világa engem is beszippantott, és itt ugyanúgy szükség van precizitásra, kreativitásra, tapasztalatra és sok türelemre, mint a munkámban. Nem utolsó sorban kommunikációban is bőven lehet fejlődni sütögetés közben: ha egy nagyobb társaság órák óta vár a készülő ételre, és már mindenkinek kellően lecsökkent a vércukra, de meg kell értetni velük, hogy szükséged van még egy kis időre ahhoz, hogy a megfelelő minőségben tudd eléjük tálalni a kívánt produktumot, az rejteget magában kihívásokat.
Miért jelentkezzen hozzátok valaki?
Kutya- és emberbarát munkahely. Rengeteg belső tudásmegosztó, képzések, nyelvi órák, egyéni karrierút szem előtt tartása, inspiráló, tenni akaró munkatársak, akik barátok is egyben. Minden hónapban kisebb-nagyobb csapatépítő: paintball, lasertag, gokart, korcsályázás, vagy ami a mostani helyzetben már-már elképzelhetetlen: közös tálból fondüzés :)
De dolgozni is szoktunk! Biztosított a folyamatos fejlődés, a megfelelő mennyiségű kihívás, és a projekt-alapú lét miatt a monotonitás fogalma nem ismert.
Szerinted miért jobb itt dolgozni, mint máshol?
Ragozzam még? :)
Ez nem csak egy jelmondat: számít amit gondolok és fontos amit teszek.
Hogyan éltétek meg az elmúlt (COVID által sújtott) időszakot?
Az open office-ból kontrasztos váltás volt a fix home office-ba való ugrás. Sok mindent kellett tanulni, egyik legfontosabbnak a napi rutin kialakítását tartom, és a határ megtalálását a munka és a magánélet között, mivel ez a kettő ugyanazon a helyen történik.
Emellett kiemelt szerepe van most a kölcsönös bizalomnak minden munkatárs felé.
Milyen változásokat hozott magával a rendkívüli helyzet?
Kevesebb inget vasalok.
A közös reggeliket webkamera előtt fogyasztjuk, és a csapatépítőhöz mindenkinek házhoz szállította a futár a borválogatást, hogy egy online meeting keretében sommelier vezetésével áldozzunk a kulturált alkoholfogyasztás oltárán.
Van valami, amit megtartotok majd a „karanténos” munkavégzésből a továbbiakban is?
A home office eddig sem volt tabu, de talán mostantól még a többnapos HO sem lesz annyira az.
Mire vagytok a legbüszkébbek az elmúlt nehéz időszakból?
Sikerült legalább ugyanolyan minőségben és gyorsaságban szállítanunk. Ami talán ennél is fontosabb, hogy bár HO-ban ülünk, mégsem távolodtunk el egymástól, megőriztük a csapatszellemet és az összetartozás érzését.
