350 000 palack bor, 30 hektár szőlő, 80 munkatárs, 4 vendéglátó egység, 3 testvér és 1 család mindaz, ami a Laposa név mögött áll. A jól csengő név eszünkbe juttatja a badacsonyi bor ízét, a legszebb nyári napokat és a Balatont. A finom borok mellé azonban, a gasztro különlegességeken kívül egy vízió is társul, amiben a badacsonyi és egyben a balaton-felvidéki borkultúra is elnyerheti méltó sorsát. Ezért választja a Laposa a helyi, tradicionális szőlőfajtákat a bor alapjául, és fejleszti a vendéglátást azt remélve, hogy teret adhat a közösség felvirágzásának. Történetükkel bebizonyították, hogy vidéken is lehet boldogulni és minden fiatal vállalkozó számára egy igazi életpályamodellt mutatnak. A Laposa Borterasz lugasában üldögélve beszélgettünk Laposa Bencével és Zsófiával egy családi vállalkozás sajátosságairól, egy borászatban fellépő nehézségekről és tulajdonképpen egy valóra várt gyerekkori álomról.
Ha visszaemlékeztek, akár a gyermekkorotokra, volt valaha egy olyan meghatározó pillanat, amikor eldöntöttétek, hogy ezt fogjátok csinálni?
Bence: Már nagyon hamar, a gimnázium elején eldőlt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Akkoribban azt mondták az osztálytársaim, hogy biztosan meggondolom még magam, de a főbb dolgok végül tényleg úgy alakultak, ahogy anno elképzeltem. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyságrendben működhetünk majd, mint ma, ez 20 évvel ezelőtt csak egy illúziónak tűnt.
Zsófi: Én is korán, már a gimiben tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Mindig is egy természethez kapcsolódó szakmát szerettem volna űzni és addigra már tartott ott a családi vállalkozás is, hogy egy kostolót kaphassak abból, mi várna rám a jövőben. Így kezdtem el végül borászatot tanulni az egyetemen.
Egy kicsit más helyzetben vagytok, mert bár egy olyan családi vállalkozást visztek tovább, aminek ott voltatok az elindulásakor. Miben más ez a helyzet?
Bence: Nekem ez mindenképpen egy könnyedség volt, mert így egy olyan struktúrát vihetek, amit magam találtam ki. Nagy előny az is, hogy nálunk nincs meg az a hagyományos generációk közti szakadék, ami gyakori azoknál a családi vállalkozásoknál, ahol a fiatalabbak már egy kész állapothoz csatlakoznak. Mi a testvéreimmel, Zsófival és Lillával közösen alakítjuk a dolgainkat.
És a szüleitek milyen szerepet töltenek be a Laposa életében?
Zsófi: Szabad kezünk van minden operatív részben. Igazából akkor történt látványos változás a cégnél, amikor Bence elvégezte Keszthelyen az egyetemet, majd ide költözött, így lett egy gazdája a birtoknak és kapott egy fiatalos lendületet. Viszont szüleink teremtették meg az alapokat, egy csodás ékszerdoboz birtokot és a mai napig maximálisan támogatnak és segítenek minket a háttérből.
Hogyan oszlik meg köztetek, testvérek között a munkamegosztás?
Bence: 6 főbb operatív területet alakítottunk ki a cégen belül, ezeket testvériesen osztottuk fel. Zsófi a szőlő, a bor és a marketing területért felel, Lilla pedig tavaly kezdte el a sales és export lehetőségek feltárását. Én pedig a kereskedelemhez, a vendéglátáshoz és a menedzsmenthez tartozó feladatokat végzem. Az én pozícióm például kezd átalakulni egy klasszikus menedzseri pozícióvá, és ezzel rendben is vagyok, szeretem egészében átlátni a dolgokat, és élvezem a komplex feladatokat.
Említettétek a Laposa látványos növekedést, hogyan tudtok lépést tartani vele?
Bence: Úgy, hogy örülünk, ha van újabb 5 hektárnyi szőlőnk, de mellette tudnunk kell, hogy az magával hoz majd további megoldandó feladatokat, amiket hamarabb meg kell oldanunk, mint azt gondolnánk. Egy változás minden területet megmozgat, a gyártást, a tárolást, a logisztikát, az informatikát, az irodai munkát és a munkaerőt is. Ha lépünk egyet az egyik irányba, azzal egyszerre többet is lépünk, más területeken is. A legnagyobb figyelmet, az egyensúly megtartása igényli, ami a mindennapi feladatok, a 2-3 éves tervek és az 5-6 éves tervek között kell, hogy fennálljon.
Van valamilyen különleges képességet kívánó része a családi vállalkozásnak?
Zsófi: Mint ahogyan a legtöbb családi vállalkozás, a miénk is sokrétű, ezért ahhoz, hogy sikeres legyen, mondhatni mindenhez kell érteni. A változó feladatkörök miatt nagy rugalmasság kell a mindennapjainkhoz. Mi vendéglátó egységeket is létesítünk – a frissTeraszt, a Szőlőhegy Bisztrót, a Laposa Borteraszt és most már a Hableányt is -, de a vendéglátás, ami nem egy könnyű szakma, nem az eredeti szakmánk, de ez nem lehet kifogás. Az is jó, ha az ember meg tudja őrizni a higgadtságát a nehezebb időszakokban is, ha gyorsan átlátja a helyzeteket és jól tud szűrni az információk között. Szerintem egy kicsit fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy ezt a munkát abban a tempóban lehessen csinálni, amit az diktál nekünk.
A munkátok egy jelentős része ki van szolgáltatva a természetnek. Hogyan befolyásolja ez a munkavégzést?
Zsófi: Van, ami rossz a borászatnak, viszont jó a vendéglátásnak, és ez fordítva is igaz. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy kiegyenlítik egymást. Egyébként a természeti hatások emlékeztetnek minket arra, hogy nem bízhatjuk el magunkat, mert van valami, ami erőnkön felüli és nem tehetünk ellene semmit. Én fontosnak tartom ezt az üzenetet.
Az időjáráson kívül, az emberi erőforrás is okozhat váratlan nehézségeket. Mit tehettek a jó munkaerő megtalálásért?
Bence: Nekünk is fontos, hogy ne csak kifelé, de befelé is építsünk egy brand-et. A munkáltatói márkának ma még nagyobb jelentősége van, mint valaha. Mindig is úgy gondoltuk, hogy külön figyelmet kell szentelni ennek a területnek is, hogy olyan kollégákat találhassunk, akik elhivatottak és átérzik a tevékenységünk lényegét. Azt mondhatom, hogy a legtöbb esetben sikerült is találnunk ilyen munkatársakat. Persze más kihívásokat állít elénk az irodai és a fizikai munkaerő.
Iparágon belül vagy akár más családi vállalkozáshoz képest miben különleges a Laposa, mint munkahely?
Zsófi: Az sokat számít, hogy a tesóimmal napi szinten részt veszünk a cég életében, elérhetőek vagyunk, ott vagyunk és csináljuk és bármikor lehet velünk beszélni. Pont ezért tudott kialakulni nálunk a jó hangulat is. A munkánkkal mindannyian átörökíthető értéket szeretnénk teremteni és a helyi közösség számára igyekszünk maradandót alkotni.
Egyre inkább úgy hangzik, mintha egy egyhuszonnégy órás munka lenne a ti pozíciótok. Valóban így lenne?
Zsófi: Mondhatjuk. Tény, hogy nincs olyan, hogy a kollégákkal nem állunk meg beszélni, vagy nem vesszük fel a telefont, ha hívnak. De ugyanakkor megmarad az egyensúly, hiszen a kollégák tudják, hogy elérhetőek vagyunk, mi pedig tudjuk, hogy tudnak minket nélkülözni, és nélkülünk is sok mindent megoldanak. Persze minden helyzet más, hol jobban, hol kevésbé tud fennmaradni ez az egyensúly.
Már nagyon sok mindenre büszkék lehettek. Van most új tervetek? Hol szeretnétek lenni egy év múlva?
Zsófi: Pihenni szeretnénk. Most ez is egy cél. A Hableány megvalósítása óriási projekt volt, ami mindannyiunkat igénybe vett. Most kisebb lépésekben szeretnénk haladni és élvezni azt, amit eddig elértünk.
Bence: Igen, igen, de a legfontosabb, hogy saját pezsgővel lehessen koccintani.
