A pályakezdők munkába állása egy sajátos fejezetet jelent a munkaerőpiacon. Sosem túl biztató, ha alacsony a fiatalok foglalkoztatottsága és növekszik a munkanélküliség a pályakezdők körében. Egyesek szerint nincs munka, míg mások azt mondják, aki akar, az dolgozik is. Nehéz meglátni az igazságot ezekben a helyzetekben. Feltételezhető, hogy nem csak egy igazság létezik ilyen esetben.
Magyarországon 2018 harmadik negyedévében 178 200 munkanélkülit számolt a KSH, köztük minden 5. egy fiatal pályakezdő volt. Tavaly decemberben 108 600 munkahely állt rendelkezésre, az év utolsó napjára pedig 72 100 maradt betöltetlen az NFSZ adatai alapján. Az ellentmondásos helyzeten belül figyelemre méltó, hogy az állást nem találók között 36 000 fő 24 éven aluli, és 24 000 fő rendelkezik legalább egy diplomával.
Vajon az elmúlt évek piaci trendjei hogyan hatottak ezekre a számokra?
10 évvel ezelőtt például felsőoktatásban tanulva egész jól el lehetett lavírozni szociális támogatással és tanulmányi ösztöndíjjal még a fővárosban is. Mára átalakult a helyzet, alacsonyabbak a támogatások és drágultak a kollégiumi, albérleti díjak. A felsőoktatásba való bejutás nehezített, kivéve, ha a tanuló ki tudja fizetni az adott szak költségeit, de nem minden szakirány esetében alacsonyabb a pontszám költségtérítéses formában.
Ez a változás a diáktömeget a munkába állás irányába mozdította, ami alapvetően egy pozitív dolog. Hazánkban ráadásul fizetés is dukál a gyakornoki pozíció mellé (az más kérdés, hogy mennyi), ami tőlünk nyugatabbra például nem olyan nagy divat. A PwC felméréséből kiderül, hogy a megkérdezett főiskolások/ egyetemisták 51%-a munkát is vállal a tanulmányai mellett. Ma már a diákmunka sem feltétlen a Mekit jelenti, sokkal inkább a saját szakmában való gyakornokságot. Valószínű, jelenleg ez a legideálisabb forgatókönyv egy pályakezdőnek. Más esetben nagyokat lehet pislogni, amikor először szembesülünk azzal, hogy junior pozícióknál is 3 év releváns tapasztalatot várnak el.
Az esetből két dolgot is sejthetünk, az egyik, hogy a tanulmányaikat végzők fele nincs kellőképpen tájékoztatva arról, miért fontos a gyakornoki munkatapasztalat, a másik, hogy a munkáltató nincs felkészülve arra, hogy junior ember felvétele esetén vállalja és megszervezze annak betanítását.
Ez egy lehetséges magyarázat, de még mindig nem elegendő annak megértéséhez, hogy 24 000 diplomás nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
Újabban számolni kell azzal az eshetőséggel is, hogy amikor 3-5 évvel ezelőtt elkezdte valaki akadémiai tanulmányait még aktuális volt a képzése, viszont mire befejezte vagy talán miután 2-3 évet dolgozott is benne, az tapasztalhatja, hogy leáldozóban van választott pályája.
A Jobsgarden kutatása alapján a pályakezdők 72%-a nem gondolja, hogy munkája felváltható lesz automatizáció-robotizáció által. Ha mégis átképzésre kerülne a sor, 97% nyitott arra, hogy újabb tanulmányokba kezdjen, viszont csak 25% tanulna az aktuális szakmájától eltérő területen. Ma a pályakezdők még nincsenek felkészülve arra, - ami tulajdonképpen mostanra már jól látható – hogy több szakmájuk is lesz életük során és a talpon maradás érdekében valószínű folyamatosan képezniük kell majd magukat.
Mindezt a munkaadók 64%-a is megerősíti, akik szerint a friss diplomásoknak nincs reális pályaképük, és mindössze 15% tapasztalja úgy, hogy a pályakezdők tisztában lennének a munkahelyi elvárásokkal.
Hiába tűnik ésszerű magyarázatnak az, hogy a fiatalok nincsenek kellően tájékoztatva a munkaerőpiacról, ők maguk mégis az ellenkezőjét gondolják. A megkérdezett pályakezdők 65%-a nagyon is tisztában van vele, hogy mi vár rá egy munkahelyen. Vajon kinek lehet igaza? Talán a munkavállaló nincs felkészülve az új generációra?
Hogyan történhetett az, hogy az egyik oldalon áll a munkáltató, akinek meg kell küzdenie a fiatal generáció kegyeiért, míg a másik oldalon a pályakezdő kilátástalannak tartja a helyzetét, amiért nem talál munkát. Az ellentmondásos helyzet hátterében a kereslet-kínálat elcsúszása állhat. Egy olyan félrekommunikáció jöhetett létre a két fél (munkavállaló és munkáltató) között, ami a pályakezdőknél éleződött ki.
A megkérdezett HR szakemberek 70%-a például úgy gondolja, hogy hiányzik a mai fiatalokból a munka iránti alázat, eközben a pályakezdők 30%-a érzi úgy, hogy az egyik legnagyobb erőssége a szakmai alázata. Lehetséges, hogy generációk között még sosem látott különbségekkel szembesülünk?
A jelenlegi helyzetben találunk némi ellentmondást és megmagyarázatlan jelenséget. Nem teljesen értjük, de már sejtjük az okokat a háttérben. Valószínű még nem forrt ki minden folyamatban lévő változás és nem értek be a jelenlegi kezdeményezések a munkáltatói oldalról. Azonban azáltal, hogy erről beszélni kezdtünk, biztosan elbillennünk a megoldás irányába.
