Länger Jelena sikeres karrierváltó, egy vezető multinacionális vállalatnál dolgozó marketing és oktatási vezetőből lett növényi táplálkozási szakértő, vállalkozó, két gyermek édesanyja és mindemellett az egészséges életmód elhivatottja – vele beszélgettünk családról, karrierről, női szerepekről és a munka világáról.
Mivel foglalkozol jelenleg?
Kerek egy éve teljes erőbedobással a Longevity Project névre keresztelt vállalkozáson dolgozom. A Longevity munkahelyi egészségfejlesztéssel foglalkozik, eddig még nem látott komplexitással, az életmód-orvostan alapelveire építve nyújt szolgáltatást vállalatok számára, akik az egészséget átfogóan, mint egy stratégiát szeretnék beemelni a szervezeti kultúrába.
Honnan indult a karriered?
A Külkereskedelmi Főiskola után az első teljes állásom a L’Oréalnál volt, és 16 évig, egészen tavaly szeptemberig dolgoztam ott. Emlékszem milyen vonzó volt a multinacionális környezet, és maga az FMCG szektor is akkoriban. Mindenki azért tanult, hogy egy ilyen menő márkánál dolgozhasson. Többek között én is nagyon örültem, hogy egy ilyen volumenű cégnél kezdhettem a pályámat.
Már viszonylag fiatalon vezetői pozícióban voltál. Hogyan építetted a karriered?
Mindig kaptam egy eggyel nagyobb kabátot magamra, azaz mindig korán nyíltak a lehetőségeim. De ezt sosem bántam, már a pályám elején tudtam, hogy egy nap szeretnék vezetői pozícióba kerülni. 24 évesen lettem marketing csoport vezető, 27 évesen már 3 márka marketingjéért feleltem, és 30 évesen Prágába szólított a munkám a cseh-szlovák-magyar klaszter vezetői csapatába. Ez egy igazi szakmai kihívás volt, és a sors humora, hogy ekkor estem teherbe.
Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy gyermeket vársz ebben a szakmai kihívásokkal teli időszakban?
Átalakultak a prioritásaim. A munka ugyanúgy fontos maradt az életemben, de az első helyet teljes mértékben átvette a születendő gyermekem és a család. Nem volt kérdés, hogy megoldható lesz ez a helyzet, de rengeteget köszönhetek az akkori felettesemnek. Az is sokat segített, hogy még időben jeleztem a munkahelyemen, hogy várandós vagyok, így kellő időnk maradt megtalálni a megoldást a helyzetre. A cégnél hihetetlenül rugalmasan álltak a dolgokhoz: megállapodtunk, hogy 6 hónapig helyettesítenek majd, beleegyeztek és támogatták, hogy Budapest és Prága között ingázzak, hiszen szerettem volna itthon szülni. Mindehhez kellett a férjem is, aki mindvégig támogatott. Azt tudni kell, hogy nekem nagyszerű férjem van. Hasonlóan pezsgő szakmai élete van, mint nekem, ezért jól megértjük egymást ezen a téren is.
Milyen volt fél év után visszamenni dolgozni, ráadásul egy új környezetbe?
Persze nagyon nehéz volt pici baba mellől visszamenni dolgozni, de tudtam, hogy vár a munkám, amit nagyon szeretek. Számomra a munka alapvető szükséglet, azon belül is az értékteremtés az, ami igazán fontos nekem. Ez hozzátartozik ahhoz, aki vagyok. Senkinek sem lehetetlen egyébként visszaszokni, csak előre kell tervezni. Szerencsére a férjem ebben is nagyon támogató volt.
Mit gondolsz, mire van szükség ahhoz, hogy felállítsunk egy egyensúlyt a munka és a család között?
A legfontosabb, hogy találjuk meg azt a formát, amiben a gyerek(ek) is, az anyuka is és a család is jól érzi magát, és közben ne foglalkozzunk mások véleményével. Nem számít, mit gondolnak mások, a lényeg, hogy úgy éljünk, ahogy az nekünk jó, és a mi családunk javait szolgálja. Én például pont az első gyermekemnek köszönhetem, hogy megtanultam szétválasztani a magánéletet és a munkát. Ha velük vagyok (most már ketten vannak), felőlem aztán történhet bármi a munkával, nem érdekel. Majd megoldom akkor, amikor annak van itt az ideje.
Megtaláltak a sztereotípiák vagy értek támadások azért, amiért anyaként karriert is építettél? Akár a munkahelyen, akár a magánéletedben?
Nyíltan sosem értek ezért támadások, az arcomba senki nem mondott ilyesmit. Igaz, szerencsére engem sosem érdekelt, ki mit gondol. Őszintén mondom, hogy sok probléma arra vezethető vissza, akár ebben a család vagy munkahely kérdéskörben is, hogy mindig mindenkinek meg akarunk felelni. Felesleges! A támogató közegem tudta, hogy én így vagyok jól, és ez az, ami számít.
Tovább haladva a történetedben: Hogyan jött a vállalkozás gondolata?
Lehet, hogy meglepő, de én a nagyvállalatnál is azt láttam, hogy a vállalkozó szellem elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres legyek. 21 éves korom óta ebben a szemléletben végeztem a munkám, így egyáltalán nem állt távol tőlem a vállalkozás gondolata. Valahogy mindig is éreztem, hogy egyszer rátalálok majd egy témára, amiről azt érzem, hogy ez az, amiért érdemes kilépni a nagyvállalat biztonságosabbnak érzett közegéből. Az egészség számomra egy ilyen téma. Ehhez persze kellett az is, hogy találkozzak alapítótársammal, Dr. Márky Ádámmal, akivel együtt létrehoztuk a Longevity-t.
Mikor döntötted el, hogy az egészséges életmód lesz az utad?
Kisiskolás koromban versenyszerűen sportoltam, méghozzá ritmikus gimnasztikát, ebből adódóan az étrendem mindig fontos téma volt. De az egészséges életmódban rejlő erőforrást akkor fedeztem fel, amikor egy nehéz időszakot éltem át. Akármennyire is szerettem a munkám, természetesen tele volt kihívásokkal és komoly erőfeszítést igénylő részekkel. Épp egy ilyen időszakban voltam, amikor plusz kötelezettségeket vállaltam azzal, hogy beiratkoztam a CEU Executive MBA képzésére, ami újabb 2 év ingázást hozott Budapest és Prága között. Ez a korszak ráadásul egybeesett a második gyermekem születésével is, és addigra úgy éreztem, hogy nagyon elfáradtam, mondhatni kiégtem. Meg persze rettentően frusztrált az a plusz 15 kiló is, amit a várandósság alatt felszedtem. A negatív spirálból a teljes értékű növényi étrend emelt ki, ami mind fizikailag, mind mentálisan megtisztított és feltöltött. Azt éreztem, hogy tele vagyok energiával, és mikor jobban lettem, azon gondolkodtam, vajon mit csinálhatnék még.
Tulajdonképpen a saját tapasztalataid indítottak el a Longevity Project megalkotásában?
Mondhatni, igen. Véletlen sem volt könnyű, jó fél éves munka volt kilábalnom ebből a nehéz élethelyzetből. De megtanultam, hogy nem a munkahelyben kell keresni a problémát, hiszen én nagyon szerettem a munkám, mégis utolért a kiégés. Szerintem a megoldás saját magunkban keresendő: először magunkat tegyük rendbe, és ha azután is azt gondoljuk, hogy problémás a munkahelyünk, akkor cselekedhetünk azon a területen is. Ezen a vonalon indultam el, de éreztem egy küldetéstudatot is. Volt bennem egy segítőszándék: arra gondoltam, hogy nekem milyen jól jött volna a segítség.
Mit gondolsz, hol van a munkáltató felelőssége a munkavállalók jóllétében?
Az én jóllétemhez kellett az a vezetői hozzáállás, amit tapasztaltam akkor. A felettesem odajött hozzám, és megkérdezte hogy vagyok. Jelezte, hogy látja rajtam, hogy valami nem oké, és őszintén érdekelte, hogy hogyan segíthet. A munkaadó támogatása felbecsülhetetlenül sokat számít a munkavállaló jóllétében. Ezt több formában is kifejezheti a munkáltató, például, ha az egészséget, mint szervezeti értéket közvetíti az alkalmazottai felé, és ténylegesen tesz is valamit a munkavállalók mentális és fizikai egészségének megőrzéséért.
Visszatérve a családi életedre: milyen üzenetet szeretnél közvetíteni a gyermekeidnek mindazzal, amit eddig felépítettél?
Szeretném, ha látnák, hogy nem problémák vannak, hanem megoldások. De talán még ennél is fontosabb, hogy megértsék, nem kell a külvilág véleményétől függeni. Sok lány és nő életét mérgezi az, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonít mások véleményének. Szeretném, hogy a lányaim önállóak legyenek, saját elvárásokat állítsanak fel maguknak és a saját értékrendjük alapján éljék az életüket. És közben remélem, hogy érzik majd, hogy ránk, a szüleikre, mindig mindenben számíthatnak.
Te is karriert váltottál? Meséld el nekünk, hogyan csináltad. Jelentkezz itt és mi felvesszük veled a kapcsolatot.
Még több érdekességért csatlakozz a Reloaded - Karrier újratöltve csoportunkhoz!
Képforrás: freepik.com
