Időnként ábrándozunk arról, hogy milyen lenne az életünk, ha reggel nem a munkába sietnénk és nem ott töltenénk az egész napunkat. Aztán elhessegetjük a gondolatainkat, hiszen nem látunk esélyt arra, hogy azok valaha is valóságossá válnának. Pedig olyan időket élünk, melyekben egyre inkább indokoltabb a munka nélküli világról fantáziálni, ugyanis az AI (Artifical Intelligence), vagyis a mesterséges intelligencia már az ajtónkon kopogtat.
Ha az ember elveszíti az állását lehangolttá, motiválatlanná és céltalanná válhat. Egy depresszióhoz hasonló állapot vagy éppen tényleges depresszió is kialakulhat ilyenkor. A mérleg másik oldalán viszont ott vannak azok az emberek, akik nem dolgoznak klasszikus értelemben vett munkahelyen, például a háztartásbeliek, tartós beteget ápolók vagy önkéntesek, mégis sokszor boldogabbnak mutatkoznak a felmérésekben a rendszerben dolgozó társaiknál. Nem a szó szerint értett munkára, hanem magára a cselekvésre, azon belül is az értelemteljes tevékenységre van szüksége az embernek ahhoz, hogy teljes értékű életet éljen.
Számos olyan kutatás zajlik, melyekben különböző szakmákat és pozíciókat elemeznek az automatizálhatóság, digitalizálhatóság szempontjából. Jelen állás szerint a sofőröknek kell leginkább félteniük az állásukat, mivel az önvezető autók elterjedése már csak egy karnyújtásnyira van. A szárazföldi szállítás költséges, lassú (vagy legalábbis lehetne gyorsabb) és a legveszélyesebb. Az AI viszont lehetővé tenné, hogy gyorsabban, költséghatékonyabban és biztonságosan juttassunk el szállítmányokat, vagy akár saját magunkat A-ból B-be.
A sofőrök beindíthatják a lavinát, Amerikában ugyanis úgy számítják, a jelenlegi állások 47%-a 20 év múlva teljesen el fog tűnni.
Ezt a tendenciát nézve, felmerül a kérdés, hogy vajon a 21. század a robotizáció kora lesz-e. Az egyértelműen elfogadott, hogy 20-30 év múlva a mesterséges intelligencia jelenléte természetes lesz, az viszont vitatott, hogy milyen lesz a kapcsolatunk azokkal az entitásokkal, amelyek önmagukat működtetik. Reméljük nem az vár ránk, mint amit az HBO sikersorozatában, a Westworld-ben láthatunk.
Nos, Isaac Asimov AI-ról alkotott törvényei alapján egy robot sosem árthat majd az emberiségnek. Ne feledjük, az AI egy általunk alkotott eszköz, amit ha okosan használunk, az emberiség javát szolgálja.
A félelmet jelenleg leginkább a technológiai egyenlőtlenség jelenti. Miközben a fejlett országokban lezajlik a teljes automatizáció, addig a fejlődő országokban néhol még lábat sem vetett a globalizáció. A két véglet kiegyenlítése egy óriási kihívást jelent századunknak.
Az egyes iparágak átalakulása, mindig hoz majd magával valamilyen újhajtást egy-egy ágazaton belül. Feltételezhetően számolhatunk azzal, hogy új szakterületeket, pozíciókat vonzanak maguk után ezek a változások. Így viszont vissza is kanyarodunk az eredeti kérdéshez: Az új munkákat is robot végzi majd?
Vajon mi történik, ha végleg beköszönt a robotizáció? Lehet, hogy végre kiteljesedhetünk számunkra fontosnak tartott tevékenységekben és egy életen át szenvedéllyel űzhetjük azokat? Szép lenne, de nem garantált, hogy ilyen könnyen megússzuk. Egyetlen egy dologra kell nagyon figyelnünk, mégpedig arra, hogy legyen célunk azzal, amit csinálunk, vagyis legyen értelme annak, amit csinálunk, akkor is, ha az nem egy állás. Így lehet esélyünk csak az örömteli utópiára.
Amellett, hogy folyton azon agyalunk, miben vagyunk helyettesíthetőek, gondoljuk végig, mit nem tud tőlünk elvenni az AI. A komplexebb emberi érzelmek, mint például az empátia és az erkölcsösség, vagy a finomhangolt neurológiai folyamatok, mint a metakogníció (a saját tudásunkról rendelkezésre álló tudás) és a kreativitás például nem tartoznak az AI hatáskörébe.
Jóval reálisabb abban gondolkodni, hogy mik lehetnek azok a területek, ahol ezeket a különleges, emberi mivoltunkból adódó képességeinket tudjuk mozgósítani úgy, hogy közben a „favágó” munkát az AI úgymond a kezünk alá készre dolgozza. Ezt a tevékenységi formát már tényleg nem lehet a mai értelemben használt munka szóval jellemezni, hiszen az emberiség számára ez lehet az önkiteljesedés csúcsa - ha tényleg így lesz.
